Tegnap egy számomra rettentő fontos emberrel beszélgettem. A kapcsolatunk érdekes,megfogalmazhatatlan, de mégis a legnagyobb érték,amit adunk-kapunk a közös gondolatok. Ha úgy tetszik elméleteket gyártunk,akár a Nagyok. Ez a blog egy ilyen hirtelen jött ötlet gyakorlópályája lehetne. Megpróbálom. Meglátjuk.
Az ideges csengetésre elhúzódó berregés érkezik válaszként, szabad kezével nekiveselkedik a vaskos tölgykapunak. Belép a folyosóra, vaksötét. A gyakorlottá váló mozdulatok nehézkesen érnek célba, így félkézzel. Pillanatnyi neszelés és fény. Az ismerős ujjak…
Későn érő típus vagyok,de előbb-utóbb végre odaérek én is. Hogy hová?Későn érő típus vagy,mondta anyám,mikor meglátott az első barátommal tizenhét évesen. Azt senki sem jegyezte,hogy addig egy óriási fiatalkori és mesébeillő,elsöprő szerelem után…