Nem hiszek a horoszkópban. Nem olvasom. Ha mégis valaki az orrom alá dugja nevetgélve és némi ironiával futok át a sorokon. Túl tipikus, túl mesterkélt, túl meseszerű, hogy a világ minden azonos zódiákus jegyű emberének belső értékrendje és jelleme úgy hasonlít egymásra, mint két tojás. Ehhez túl racionális vagyok. (Hozzáteszem, ahhoz viszont elég naiv, hogy két nap alatt négyszer nézzem meg a Bűbáj című filmet és ráérő időmben a betétdalokat dudorásszam). Talán szintén a könnyelműségemet tükrözi a következő néhány sor, de ez az első olyan jellemrajz, amiben megtalálom önmagam. Íme:
"A vulkán kirobbanó ereje s a tenger mélysége lakozik a Skorpió emberben. A tüzes marsikus energia és akarat az érzelmi beállítottságot szenvedélyessé teszi. Hatalmas energiával képes küzdeni egy számára érzelmileg fontos ügyért. Figyelmét az egyik legtitokzatosabb valóság- a lélek felé fordítja. Belülről inspirálja valami, hogy a dolgok mélyére nézzen, s a véges mögött keresse a végtelent, az anyag mögött a szellemet, az ember titkát- a lét titkát. Sok Skorpió ember fordul érdeklődéssel a misztikum felé. Szívesen kutatja a másik ember lelkének titkait, de a saját titkát nem osztja meg másokkal. (Kivéve, ugye, akikkel mégis.) Miközben magáról nem szeret sokat elárulni, másokat képes nagyon hamar kiismerni, és eltalálni a másik leggyengébb pontját. A Skorpió mint a víz-jegyűek általában, vonzódik a művészetekhez. Irodalom terén leginkább a költészet ragadja meg (vagy a kortárs próza). Az érzelmi intenzitásból energiát nyer, a tragédiákból is energiával telten kerül ki. A fájdalomenergiát az öngyógyítás és önvédelem eszközeként használja. Ha titka van, és nem akarja, nem találod meg hozzá a kulcsot. Kissé önfejű, olykor végletekig ragaszkodik a véleményéhez. Szeret vitatkozni."
Írja a horoszkópom. Lehet, hogy ebben az ezotéria dologban mégis van valami?
