Voltam én dobókocka farsangon, voltam én emeletestortás szülinapos, voltam én pörgős szoknyás óvodás, voltam én háromévesen egyetemi polgár, voltam én nehezen kelő, és voltam én kórista. És ma megtaláltam életem első kórusdarabját, amit beéneklésnek használtunk próbákon, kivétel, mikor egyszer megakadtunk egy előadáson. Soha, senki nem hiszi el nekem, hogy ez a dal létezik, de ma megtaláltam a szövegét, ami mindent legitimál.
Íme:
Estét harangoznak a toronyban,
Gyere rózsám, ülj a ladikomba!
Víz mentében csendesen csónakázunk,
Összebújunk szorosan, hogy meg ne fázzunk.
Ring a csónak galambom, ne félj benne!
Jól vigyázok én az evezőre.
Dobogását hallod-e a szívemnek?
Leteszem az evezőt és megölellek!
