Az egész akkor kezdődött, mikor zuhogó esőben ezerszínű ernyő alatt kuporogtunk, mi, számolatlanok, a közönség egy nyári fesztiválon és Bandival azt énekeltük, hogy "csak hang legyen és fény." Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy nem tudom leállítani, ezt a zenét nem tudom kitenni az életemből, pedig kitevésben bajnok vagyok. Mivel nagy, okos, és persze elképesztően elfoglalt gyerek vagyok, ritkán gyűr le a kispál-láz, de ma elismerem, ők nyertek. A fiúk mindent tudnak rólam, az életem részévé váltak - pedig valószínűbb, hogy az én élményeim idomultak hozzájuk és nem azok adták az ihletet, pedig mekkora lenne!
Szóval most őszintén, kinek nincs meg az a kép, mikor átvág a haldokló világon az autója és ő? Tipik, mindenkinek, aki vezetett már szürkületben autót. Vagy az a mediterrán nyaralás baráti társasággal, mikor napbarnítottan, fehér ruhában kissé megrészegülve a teraszon kötött ki vad smárolás közben és reggel azon tűnődött, nem járt-e el az idő felette máris. Vagy mikor megáll melletted a pirosnál éjszaka egy másik kocsi, átbámulsz, téged bámulnak, mintha ismernének, ettől zavarba jössz, matatsz a sebváltóval, és utána nem hagy nyugodni..Vagy mikor vacsi közben megnézed a híreket, ahol a vér, szex, erőszak blokk után újszülött állatkölyköket vágnak be, nem jut eszedbe, hogy bravó, egy leszedált ország tapsolgat a szarnak (direkt nem a magyar focimeccs közvetítést hoztam példának). És mikor a vasárnapi ebédnél a nagyi eléd teszi a rántott húst és a sült krumplit...Na meg ma, felhúzom a redőnyt és "reggel lett a rádióban esik." Csak az én rádiómban a tejjel kifli indult el, le is mentem rögtön a boltba kifliért a tejhez.
Ezzel indult a nap, így estére "gondoltam hát megnézem, hogy vagytok, hogy vagytok" és megosztottam a néppel ezt a posztot és most várom, hogy "aki él feláll, hogy biztos-e, amit lát"...
Nem hiszem, hogy lesz olyan életszakaszom, mikor a Kispál nem hozza vissza ezeket a képeket, hangokat, érzéseket, mikor nem lesznek velem. Vajon tisztában vannak azzal, mit adtak az alatt a tizenakárhány év alatt nekünk, ennek a generációnak, akiknek örökké beleégtek az emlékeibe és ezáltal az életébe. Észrevétlenül részei lettünk valami nagynak, a mátrix, ami összeköt minket. Hiszen tudjuk, nem vagyunk egyedül, másnak is cseng a fülében az esős reggeleken a tejjel kifli, vagy gyümölcséréskor a tegyetek el befőttet, vagy vizsgák előtt az előre, illéri, illéri, előre.
A Kispál örök.
