Átszellemült, bájos érzés, akár a fagyi a szájban, akár egy csók az ajakra. Hessét olvasni a nap első erőtlen fényárjában a madárcsicsergős kertben. És a szív egy pillanatra megnyugszik. Fellélegzik, felbukik a hónapokig tartó fojtogató hidegből és a lelket facsaró szürkeségből és közönyből. Mosolyog és dúdol.
"Kijön a lélek az ólból" - mondja az imádott Lovasi András és meglátja a zöld fű között csendesen nyíló ibolyát. Lehet egyedül és elhagyatva, lehet barátokkal körülölelve, lehet a családja tagja, lehet nyugodt társ, lehet spontán, lehet őszinte, lehet szeretett, lehet megbecsült, gondterhelt, nehézkes, elfoglalt vagy szabad, öntörvényű vagy felelősségteljes. Száll, szeret, rajong, bimbózik, él. Boldog.
A város kivirágzik, a lakói nevetésétől hangosak fiatal hajtásoktól üdezöld parkjai, a napfény által új ruhába öltözött utcái, süvítő kék buszai és vidáman csilingelő villamosai. A természet cseveg, a kertekből virágillat száll, a méhecskék zenére illegetik potrohukat.
Az élet újra gyermekiesen könnyed, hiszen megérkezett, ránk talált. Köszöntsük együtt: a tavaszt!
