Vágyunk rá. A babánknak mesélünk róla, kisautóink többsávos útjain száguldanak, piros lámpáinál ácsorognak, rakoncátlan gyalogosaira dudálnak. Gyerekfejjel a színekre, zajokra vagyunk fogékonyak, fiatal felnőttként veszélye vonz. A kaland, amellyel lekünk megtelik néhány napra. Vajon tényleg csupán soha véget nem érő épületdia, szívárványszínű kocsisor, jól öltözött emberek, szegények és rohanás a nagyváros?Akkor mégis miért szeretünk itt élni? Hálából. Amiért hagy bennünket nagyot álmodni.