vödörödön

 Ma ismét csak bevágtam egy a hetilapot a szoba sarkába. Mostanában ez a hobbim, megveszem, kinyitom, felordítok, hogy „neeeeeeeem” majd teljes erőmből hozzácsapom az újságot a falhoz, földhöz, amit először ér. Én, aki végignéztem a szüleim együttélését, majd válását, aki végignézem az anyám új párkapcsolatát, aki több magánéletbe látok bele, mint amennyibe normális ember kívánna, én úgy döntöttem, hogy ésszel akarok élni, a saját lábamon állni, és nem kényszerből dolgozni és nem kényszerből elviselni valakit. Ehhez egyébként pedig senkinek semmi köze, főleg nem a drágalátos államnak, amiben élek. Jogásznak tanulok, nem kell elmagyarázni, milyen alakokkal tölti meg négyévente a magyar nép (az istenadta) a parlamentet, kiknek fizetik a bérét az én adóimból, de jó, legyen, a demokrácia kedvéért az ember sok mindent lenyel. Azért, hogy szabadon élhessek, gondolhassak, dolgozhassak. Hogy a képességemnek és végzettségemnek megfelelően fizessenek meg, és foglalkoztassanak, ha nő vagyok, ha férfi. Hogy legyen lehetőségem a saját életemet élni. Hogy ne azzal kelljen foglalkoznom, hogy a hülye, akibe beleszerettem, mert ő énekelte tíz évvel ezelőtt a kedvenc számomat szakadt nadrágban az ablakom alatt még több tíz évig az életem része lesz, ha akarom, ha nem, mert nem tudom egyedül fenntartani a lakáshitellel terhelt viskómat és a két szépszál gyerekemet. Nem azért tanultam nyelveket, küszködtem, amíg mások éltek, hogy utána széttárja ez az ország a kezét és azt mondja nem segíthet, hacsak nem kezdek gyorsan visszamenően hinni a mi istenünkben, aki a történelem ura, a mi hazánkban,  és a mi családjainkban. Nem, nem hiszek. Sem most, sem később, mert ezek a szempontok nem fehérek és nem feketék, és sajnos engem úgy neveltek, hogy nem él bennem erősen a csordaszellem (tehát attól, hogy mindenki abban hisz, nekem még nem kell, leginkább azért, mert más is tévedhet, vagy mert más is lehet jó színész), nekem véleményem és gondolataim vannak. Szabad őket meggyőzni. De megtagadni és megtiltani nem. Nem, nem és nem. És amíg azért kényszerít ez az ország férjhez, azért kényszerít ez az ország a pártba, és azért kényszerít a hitre, mert egyébként nincs boldogulásom, addig én nem akarok itt élni. Mert ezzel elvesz tőlem mindent, ami vagyok: erős, önálló, független, gondolkodó, tanult szakember, aki mellesleg nő és nem doromboló kiscica.