Egy boldog pillanat nem más,
Csak színes vadvirág,
Mi elhervad, míg haza sem érsz,
Mikor élvezed hogy a forgást,
Nem bírod tovább,
És elszédülve földet remélsz,
Az élet szélvihar
Nem tudhatod, mit kavar
De végül, csak rajtad áll
Hogy jó vagy rossz mi rád vár.
Ha nevetsz, a világ,
Mindig visszamosolyog rád,
S, a tiéd, amit vársz,
Egyszer úgyis haza találsz…
Csak hidd el…
A boldog pillanat elszáll
Mint egy régi nyár
Mit emlékként a szívedbe zársz,
Mikor eggyel több majd a tortán
A fényes gyertyaláng,
És meghatódva szépet kívánsz,
Az élet nagy kaland,
Átírható színdarab,
S hidd el csak rajtad áll,
Hogy jó vagy rossz mi ránk vár..
Ha nevetsz, a világ,
Mindig visszamosolyog rád,
S, a tiéd, amit vársz,
Egyszer úgyis haza találsz…
Mond, mit kérnél az élettől
Mit úgy átélnél mind szívedből
Bár ha mások mondják őrültség
Légy bátor és csak képzelj még..
Mitől vagy boldog?
Mitől vagy mérges?
Mi az, mi feldob?
Mond mitől félsz!
Mitől vagy főhős?
Mitől vagy győztes?
Mitől vagy boldog őszintén?
Mond, mit kérnél az élettől
Mit úgy átélnél mind szívedből
Bár ha mások mondják őrültség
Légy bátor és csak képzelj még..
Ha nevetsz, a világ,
Mindig visszamosolyog rád,
S, a tiéd, amit vársz,
Egyszer úgyis haza találsz…
Egyszer úgyis haza találsz…
Kovácsovics Fruzsina: Hazatalálsz
