Ma délután azt mondtam valakinek kedves mókázásból, hogy szeretnék egy túrórudit. Egy perce kopogott be, hogy átadja egy széles szeretetteljes mosoly társaságában.
Azt mondtam ma valaki másnak, hogy szeretném megnézni a High School Musical epizódjait, hogy tudjam, miből tanulhatnak morált és megértést a kamaszok. Alig múltam 22, de elképesztően nagynak érzem a szakadékot néha a mostani tinik világlátása és az enyém között. Valami ilyesmit hadováltam össze a szalmalábakon álló érvelésem közepette. Nem sokkal később kaján vigyor bekopogott a filmekkel.
Harsány kacajjal is beszélgettem ma. Szerinte, ha két nagy sárga tököt veszek, és ha azokat megeszem, sárga leszek, szóval sárga leszek, ha megeszem, szeretem a csokoládét (?!). És nem mellesleg holnap elvinne romantikázni (meg tollasozni) a szeles szigetre.
A gurgulázó nevetés pedig csak annyit üzent, hogy szeret, mióta élek.
Hogy hogyan jutott mindez eszembe egy egyszerű túrórudiról? hmm...ki tudja.
