Hirtelen elegem lett. Bekapcsoltam a rádiót, legyen valami zaj körülöttem, amíg felöltözöm, bár még nem is tudom, hova indulok. Csak ki innen. Az örökös döntésképtelenség a szekrény előtt. Most mégis mit? Döntsd már el ,hová indulsz, úgy könnyebb lesz. Nem tudom és nincs kedvem ezen gondolkodni. A barna nadrág a fekete pulcsival bárhová megteszi. Azért kifestem a szemem. Ha már a felső semmilyen, legalább a fülbevalót kicserélem egy csinosabbra. A fésű csak jól jöhet. Kabát, kesztyű, zene, telefon, pénz. Indulás.
A kapuban már tudtam, filmért indulok. Felszabadult mosoly ült az arcomra, tudom ,hova megyek. Sétálok, addig kitalálom, mihez van kedvem. Az Ahogy tetsziket veszem ki, vagy az Amelie-t, esetleg a Mephisto-t, vagy a Fülest. Itt jobbra, majd következő utcán is. Be a kölcsönzőbe, egyenesen a pulthoz.
Borzos hajú fiú ült a pénztárnál. Lehengerlő magabiztossággal és a legkedvesebb mosolyommal léptem hozzá. Szia, szeretnék filmet kivenni és be is iratkoznék.
Volt már nálunk tagságid?
Nem,még soha.
Akkor személyi, lakcímkártya...nevetni tudni kell magunkon, gondoltam és nem bírtam a jelenet óta a vonásaim közt bújkáló mosolyt lemázolni az arcomról, miközben felszálltam a buszra. Csak éppen a bérletem sem volt nálam...
