Hány pillér tart tart fenn egy ártéri házat, egy közúti felüljárót, egy oszlocsarnokot, egy hidat, egy viaduktot, egy világot? És hány képes megtámasztani egy embert? A pillér erős, leterhelhető, kitartó, türelmes, gondolatolvasó. Van, hogy kőkeményen bánt és épít, van, hogy olyan, mint egy puha párna, mely felfogja könnyeidet. Mindig ott van, nem enged összerogyni, feladni, elmenekülni. Támogat és kitart: jóban- rosszban.
Az én pilléreim száma négy. Ők azok, akik kiegyensúlyozzák életem rázós hullámvasútját. Tartanak jobbról, balról, előlről, hátulról. Ott ülnek mellettem, mikor nevetve és könnyedén ível felfelé a pálya, éppen úgy, mint mikor a játék felgyorsul és megpördül, vagy amikor szembesülök az előttem elterülő mélységgel, de már sikoltva, sírva, levegő utána kapdosva zuhanok bele elképesztő sebességgel. Ott ülnek és megtesznek mindent, hogy ne érezzem egy percre sem,hogy egyedül vagyok, hogy nincs kivel nevetnem, sírnom, örülnöm, búsulnom, élnem, halnom. Az élet engem is úgy dobál, ahogy kedve tartja, ők nem ettől próbálnak megmenteni, de velem szeretnék végigcsinálni. A döntéseimet én hozom, de ők kísérnek el az úton, függetlenül attól, hogy a jó irányt választom, vagy a rosszat.
Köszönöm nektek, drága Barátaim és drága Anyám!
