vödörödön

Kicsit rossz. Nem akarom többet. Soha többé nem akarok várni. Rá várni. Nincs mire. Győzködésnek látszik, mert az is. Önerősítés. Sírás és észvesztés, alkoholmámorban úszás helyett írás. Pötyögés, gépelés, kattogás. Nagyon fáj bent, nem merem kiengedni, pedig sokkal jobb lenne. Megkönnyebbülnék. Szeretném kívül tudni. Magamon kívül. Megszakad a szívem. Nem annyira, mikor elhagyott. Akkor először engedtem el, ma utoljára. Öt nap és óriási, átugorhatatlanul mély gödör köztünk. Gyűlölöm, mert boldog. Mindegy, hogy mit gondolok róla én, ő boldog. Én nem, mert nem velem,és nem tudom megmagyarázni magamnak, hogy nem sokáig, nem járt jól, mikor most és itt és az elmúlt egy évben csak nekem rossz. Gyűlölöm, magam, mert kellett. És kellene. Mert nincs más. Mindig ugyanaz a helyzet. Én egyedül maradok, ők továbblépnek. Én pedig bírkózok a gombóccal és ebbe beleőrülök. Bizonytalan vagyok és elégedetlen. Istenem, mennyire fáj. Szinte fojtogat. A sírás.