Ma azt mondta Harcsa Veronika, az a nő, aki ezt megkapja a párjától boldog és elégedett lehet. Majd elénekelte azt a néhány sort, ami való igaz: idő és tér az életében, ennyire egyszerű és őszinte ez az igény. Éppen ezzel a problémával szállok szembe minden egyes napon. A párom rohan, intézkedik, fontos, kötelességtudó, bürokrata, kötött, én pedig rugalmas, megértő, szerető vagyok és türelmes. Persze kizárólag vele és csak egy darabig...
Hogy utána mi történik? Mondhatnám, hogy kitör a vihar, de egyikünk sem az a temperamentumos étkészlet-gyilkos olasz alkat, így inkább hirtelen jövő nyári jégzáporhoz hasonlítom a helyzetet. Ami valahogy úgy nézki, hogy ő őszinte arccal állítja, nem gondolta, hogy ekkora a gond, de érti és igyekszik. Ettől megenyhülök és előbújik az első nyári napsugár.
Amitől a probléma természetesen nem oldódik meg, de legalább a megijesztettem a földfelszínt. Ha szeretek valakit, arra vágyok, hogy én jelentsem a napot az életében. Hogy megsimogasam reggel az arcát, feltöltsem, megmelegítsem, ott legyek, mikor elalszik. És nem vagyok önző, ha benne keresem a saját napocskámat és eközben ki merem mondani, hogy nem csak egy délutáni nő vagyok. Szükségem van éjszakákra, hajnalokra, ébredésekre, érintésre, mosolyra, gyengédségre, figyelemre, feltöltődésre.
"time and space for me in your life, time and space for me you got to find"
csak ennyi.
